„Tudatos életmód és rendszeres testmozgás” – melyik cukorbeteg ne fújná kívülről ezeket a rendelőben hallott, bevett szófordulatokat?! Olyan sokszor halljuk őket, hogy már teljesen elkopott a jelentőségük – pedig valóban fontos a mozgás, de közel sem mindegy, hogy milyen formában!

A diéta betartása és a sport elengedhetetlenek a diabéteszesek testi jólétéhez, de nem vagyunk robotok, a cukorbetegség kezelése nem merül ki az előírások gépies betartásában. Számos orvos azonban abba a hibába esik, hogy az előírt segítségnyújtáson, a receptek felírásán és az alapvető tudnivalók átadásán túl nem fejti ki, hogy pontosan mit jelentenek a fenti tanácsok. „Egészséges életforma” - mondják, a cukorbeteg páciensek pedig csak legyintenek... „Sportoljon rendszeresen!” - Igen, de mégis mit, mennyit és hogyan? Erre néhány orvos már nem tér ki részletesen, a betegek pedig egyszerű „lerázásként” fogják fel a szakértő szűkszavúságát, így nem is indul el a várt aktivitás.

A sikeres kezeléshez viszont létfontosságú a megértő, hatékony párbeszéd orvos és páciens közt – ezen belül a személyre szabott sporttanácsadások is. Az, hogy pontosan mi a számunkra legelőnyösebb mozgásforma, számos egyéni tényezőtől függ: milyen egyéb társbetegségeink vannak, milyen gyógyszereket szedünk, milyen fizikai állapotban vagyunk. Nagyon fontos, hogy ügyeljünk a láb illetve az ízületek biztonságára – kerüljük el az esetleges sérüléseket - ebből a szempontból az úszás tűnhet jó választásnak. Az inzulinos cukorbetegeknek pedig azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy a testmozgás úgy hat, mint az inzulin, s épp ezért úgy is kell vele bánni, mint az inzulinnal: azonos adagot azonos időben!

A kellő óvatosság és körültekintés mellett az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat a választott sport közben és élvezzük a mozgást. „Minden sportteljesítmény önmagunk legyőzése, elégedettségérzéssel jár, vagyis a test mellett a lelket is ápolja.” – fejti ki dr. Apor Péter sportorvos az S. O. S. Cukor! – Párbeszéd a diabéteszről hasábjain. A kötet számos egyéb téma mellett nagy hangsúlyt fektet a testmozgással kapcsolatos kérdésekre is.

Sokan nem tudják elképzelni, milyen lehet együtt élni a folyamatos tűszúrásokkal, melyek állandó szereplői a cukorbetegek életének. Könyvünk interjúalanyai eltérő élményeket osztottak meg velünk. Íme egy kis ízelítő arról, kinek milyen tapasztalatai vannak.

András 1-es típusú cukorbetegségét egyetemista korában diagnosztizálták. Érdekes, hogy a férfi inkább a vércukorméréstől ódzkodott, az inzulinbeadással kapcsolatban nincsenek rossz élményei: "Az inzulinbeadás rögtön ripsz-ropsz ment. A vércukormérés volt rosszabb. Az fájdalmas és hirtelen. Amikor megmutatták, hogy működik a vércukormérő berendezés, és először vettek vért az ujjamból, akkor fogtak egy tűt, és bumm, megszúrták az ujjamat. Akkor három napig lila volt. Emiatt aztán ettől nagyon ódzkodtam. De pár napon belül megszoktam, hogyan működik, és azóta használom. Valószínűleg az is számított, hogy úgy működik a dolog, mint a röplabdásoknál, akik sokat érintik a labdát, ezért megkeményedik a bőrük, és egyre kevésbé érzékeny. Pár hónap után nálam is megszűnt az érzékenység."

Ildikó 2-es típusú cukorbetegségét 50-es évei közepén diagnosztizálták. Az asszony kezdetben félt, nem tudta, miként fogja használni a vércukormérőt, de le kellett győznie a viszolygást, hogy megszúrja magát. A kezdeti ijedtség azonban hamar elmúlt, egy szerencsés hétköznapi körülménynek köszönhetően ugyanis kiderült, hogy a vártnál jobban bírja a szúrásokat: "Amatőr varrogató vagyok. És aki varr, az megszúrja az ujját időnként, és persze akkor vérzik."

Júlia 1-es típusú diabétesszel él. A nő esete különleges példa, az interjú során ugyanis kiderül, hogy Júlia kisfia már hároméves korában megtanulta beadni édesanyjának az inzulint. "Élvezi, hogy letörli a karomat vagy a hasamat, és megfogja, és >>Anya, most megszúrlak!<<… Ő ezt segítségnek érzi, tudja, hogy anyunak erre szüksége van. De nem csinálunk belőle olyan nagy ügyet, nehogy azt érezze, hogy anyu beteg. Emiatt nem retteg a tű látványától sem. Úgy megyünk oltásra is, hogy fel sem veszi. Az orvosokat sem úgy kezeli, hogy rettegnie kell."

A fenti idézetek több dologra is rávilágítanak. Helytálló András észrevétele: a rendszeres szúrások során bőrünk hozzászokik a kisebb fájdalmakhoz, ezért egy idő után kevésbé kellemetlenek a mérések. Ildikó esete jól érzékelteti, milyen apró, jelentéktelennek hitt körülmények segíthetik a szúrásokhoz való hozzászokást. Júlia története pedig azt mutatja be, hogy ha a megfelelő természetességgel kezeljük az orvosi segédeszközt, az gyermekünk számára sem lesz már riasztó.

További élményekről és a fenti interjúalanyok tapasztalatairól bővebben az S.O.S. Cukor! – Párbeszéd a diabéteszről című könyvben olvashatnak.

A diabétesszel élők nap mint nap számos problémával szembesülnek, melyek akár szexuális életüket is érinthetik. Ez azonban az egyik legkényesebb téma - olyannyira, hogy gyakran még az orvosok is bátortalanok ezekben a kérdésekben.

A szégyenérzet nem csak a diabéteszeseket, hanem minden, szexuális zavarral küzdő embert meggátolhat problémája felvállalásában, így sokan abba a hibába esnek, hogy beletörődnek gondjaikba és egyszerűen lemondanak a szexről. Sajnos gyakran az orvosok is túlzottan szemérmesek, és nem firtatják a páciens nemi életére vonatkozó kérdéseket. Márpedig  az egyetlen út a probléma kezeléséhez a felvállaláson és a párbeszéden keresztül vezet!

Milyen szexuális problémákat okozhat a diabétesz?

"A cukorbeteg férfiak jelentős része merevedési zavarokkal küzd. Bennük az átlag népességnél hamarabb, súlyosabb fokban és nehezebben kezelhetően alakul ki a probléma. Ezen kívül a cukorbetegséggel gyakorta együtt járó elhízás a szexhormonkötő fehérje szintjének megváltozásával, tesztoszteronhiány kialakulásával a nemi vágy (libidó) csökkenését és a szexuális teljesítőképesség romlását vonhatja maga után. A diabétesszel élő nők is gyakran küzdenek szexuális funkciózavarral, mely megjelenhet a nemi vágy csökkenése, az izgalmi fázis zavara (nedvesedési zavar), de gyakori hüvelyfertőzések formájában is. Cukorbeteg férfiaknál és nőknél egyaránt nagyobb eséllyel alakul ki depresszió, mely szintén negatív hatással lehet a szexuális életre." - fejtette ki könyvünk közreműködő szakértője, dr. Takács Éva Judit diabetológus, szexuális medicina szakember. 

Azt hinnénk, a szexuális zavarok kezelése az orvosi rendelőben kezdődik – ez azonban korántsem az első lépés!  Aki ugyanis már eljutott odáig, hogy segítséget kérjen, túl van az első sikeren: szembenézett a problémával és eldöntötte, hogy orvoshoz fordul.  Miután saját magunk előtt beláttuk a problémát, újabb kihívás, hogy megfelelően kezeljük azt partnerünkkel, illetve hogy felvállaljuk és segítséget kérjünk. Hogy miért fontos ez? Az ok egyszerű: a cukorbetegeknek is jár a jó szex!

Az S.O.S. Cukor! - Párbeszéd a diabéteszről című könyv számára nincsen tabu: arcukat, problémáikat nyíltan felvállaló interjúalanyaink a szexualitásról is őszintén vallanak.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy egy gyermek betegségének diagnózisa jobban megviseli a szülőt, mint magát a kis beteget. Mint a gyermek elsődleges támasza, a szülő ilyenkor komoly érzelmi megpróbáltatások előtt áll, mégis meg kell őriznie tisztánlátását. A szakember ugyanis csak a szülőn keresztül tud segíteni a beteg gyermeken.

A szülő-gyermek kapcsolat nagymértékben átalakulhat a betegség következtében: a gyermek diagnózisa okozta megrázkódtatás és az aggodalom ahhoz vezethetnek, hogy a szülő átmenetileg maga is védelemre szorul, s átadja szülői szerepét az orvosnak. Ezáltal kevésbé lesz képes betölteni a gyermeke által megszokott és elvárt védelmi szerepet, melynek a gyermek biztonságérzete – ezen keresztül pedig gyógyulása – láthatja kárát.

Fontos észrevennünk, hogy a kisgyermekek nem tudják értelmezni betegségüket, mivel még nem képesek elképzelni testük belsejét és az ott zajló folyamatokat. A gyermekek általában minden rossz dolgot azzal hoznak összefüggésbe, hogy ők követtek el valami rosszaságot, ezért ha nem kapnak megfelelő tájékoztatást, könnyen megeshet, hogy azt képzelik, ők maguk idézték elő betegségüket is. A bizalomvesztés mellett tehát a gyermek bűntudata is gátolhatja állapota javulását. A kisgyermek-, a kisiskolás- illetve a kamaszkornak egyaránt megvannak a maga érzékeny pontjai, ezért a testi betegséggel együtt élő gyermekről gondolkodva feltétlenül figyelembe kell vennünk annak életkori sajátosságait is.

„A betegségnek nemcsak testi, hanem lelki velejárói is vannak, amelyekkel szembe kell néznie a családnak, az iskolának és a gyógyítóknak is.” – írja Hódi Ágnes gyermek-pszichoterapeuta az S. O. S. Cukor! – Párbeszéd a diabéteszről című interjúkötet hasábjain. A könyv több, cukorbeteg gyermeket nevelő szülő és diabétesszel élő gyermek történetébe is bepillantást enged, melyeket az elismert szakember javaslatai egészítenek ki, segítséget nyújtva minden, diabéteszes gyermeket nevelő szülő számára.

Amerikai kutatók új módszer kialakításán dolgoznak, mely nagyban levenné a terhet a diabéteszesek válláról: az eljárás segítségével jelentősen csökkenthető az inzulinadagolások gyakorisága. 

Az S. O. S. Cukor! több szempontból körüljárja az inzulinadagolás problémakörét. Fecskendő, inzulintoll vagy pumpa? Interjúalanyaink eltérő tapasztalatokról számolnak be, és különböző módszereket alkalmaznak az inzulin beadására. Egy azonban közös bennük: nap mint nap át kell élniük az inzulinadagolás kellemetlenségeit. Egy nemrégiben megjelent hír szerint azonban van kilátás arra, hogy a jövőben enyhüljenek az inzulin beadásával kapcsolatos kényelmetlenségek. Közös projektbe kezdett ugyanis két észak-karolinai egyetem: kutatócsoportjuk új módszer fejlesztésén dolgozik, mely csökkentené az inzulinadagolások gyakoriságát. Az eljárás a nanotechnológián alapul és ultrahanggal szabályozható.

Az új módszer során apró, inzulinhordozó nanorészecskéket juttatnak a beteg bőre alá. A szivacsos felépítésű részecskék inzulint szivárogtatnak, így apró „inzulintárak” keletkeznek a bőr alatt, melyeket a nanorészecskék elektrosztatikus ereje tart össze. Amíg nincs szükség inzulinra, az összetartó erő megakadályozza, hogy az inzulin belépjen a vérkeringésbe. Ha eljön az inzulinadagolás ideje, egy speciális ultrahang-kibocsátó eszköz áll a páciens rendelkezésére. Az ultrahang gyengíti a részecskék összetartó erejét, és megnyitja a bőr alatti inzulintartályokat, így a bennük lévő inzulin bejut a vérkeringésbe. Az ultrahang megszűnésével újra helyreáll a részecskéket összetartó erő, a nanorészecskék folytatják az inzulin szivárogtatását, és új inzulintárakat hoznak létre. A bőr alá fecskendezett részecskék természetes úton lebomlanak, s miután kiürül belőlük az inzulin, egyszerűen felszívódnak a szervezetben. A kutatócsoport egereken végzett kísérlete során egyetlen injekció tíz napra biztosított megfelelő vércukorszintet. A következő lépés, hogy embereken teszteljék az eljárást és tökéletesítsék az ultrahang-kibocsátó eszközt. 

A módszer nem mentesít 100%-ban az inzulininjekciók alól, ám az inzulinadagolások gyakoriságának csökkentésével a diabétesszel élők jelentős részét megszabadítaná a napi kellemetlenségektől. Önök mit gondolnak? Mi kíváncsian várjuk a folytatást…

(Forrás: http://diabeteshealth.com/read/2013/11/24/8064/another-step-toward-replacing-daily-injections-/)

Bizonyára minden diabéteszes feltette már magában a kérdést, hogy mi vezetett cukorbetegsége kialakulásához.

Az S. O. S. Cukor! – Párbeszéd a diabéteszről című kötetben bemutatott emberi sorsok számos tekintetben különböznek egymástól; a könyv interjúalanyaiban szinte csak annyi a közös, hogy mindannyian együtt élnek a cukorbetegséggel. Ahogy állapotukhoz való hozzáállásuk is felettébb eltérő, az S. O. S. Cukor! megszólalói más és más okokra vezetik vissza diabéteszük kialakulását is.

Arra a kérdésre, hogy mitől alakulhatott ki cukorbetegségük, több interjúalanyunk az érzelmi problémákat és a stresszt nevezte meg kiváltó tényezőként. Munkahelyi nyomás, magánéleti problémák, rendhagyó szakmai és érzelmi kihívások vezettek tüneteik megjelenéséhez. Volt, aki elmondta: gyermekkorától kezdve alapvetően ideges típus, akit a hétköznapi megpróbáltatások is könnyen megviselnek, és mindent magába fojt – ő állandó érzelmi feszültségének tudja be cukorbetegsége kialakulását. Az érzelmi tényezők mellett szintén többször említett kiváltó ok a túlsúly és a helytelen életvitel.  A kötet megszólalói közt akad olyan is, akire feltehetően szülei örökítették át a diabéteszt; de a könyv egy olyan diabéteszes történetébe is bepillantást enged, akinél komoly műtéti beavatkozást követően jelentek meg a tünetek.

A diagnózist követően rengeteg negatív érzéssel szembesülhetünk, mely az ijedtség, a félelem, és gyakran és a harag formájában is megnyilvánulhat, és mint minden negatív érzelmet, ezeket is hajlamosak vagyunk eltitkolni. Fontos azonban felismernünk, hogy problémáink elfojtásával csupán rontunk helyzetünkön: a bezárkózással épp a betegséget erősítő tényezőt, a stresszt tápláljuk! Természetesen hasznos, ha megpróbáljuk kideríteni, milyen okok vezethettek diabéteszünk kialakulásához, mert csak így tudunk változtatni életmódunkon és hozzáállásunkon. Ám miután eredményre jutottunk, engedjük el a haragot és az önvádaskodást, és fogadjuk el állapotunkat! Ez ugyanis a diabétesz sikeres kezelésének első lépése…

Ma van a Diabétesz Világnapja. Ehhez a dátumhoz kapcsolódóan tartottuk tegnap az S. O. S. Cukor! könyvbemutatóját, melyen megszólaltak a kötet közreműködő szakemberei valamint Kovács Áron műsorvezető, aki gyermekkora óta él együtt a diabétesszel.

A könyvbemutatóval egybekötött sajtótájékoztatón Oriold Károly, az Oriold és Társai Kiadó vezetője mondott köszöntőt. Ezt követték a szakértői megszólalások, melyek a könyvhöz hasonlóan számos témakört érintettek. Dr. Körner Anna gyermekgyógyász, diabetológus elmondta, már gyermekkorban nagy hangsúlyt kell fektetni a tudatosság kialakítására és a megfelelő tájékoztatásra: „A betegoktatás a diabétesz menedzselésének egy sarkalatos pontja. Az oktatásnak diabéteszes gyermek esetében a szülőket, a családot, az óvónőket és a tanárokat is érintenie kell.” – fogalmazott. Szeghiné Mácsik Judit dietetikus a kezelés átfogóságáról beszélt, s arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy a diabétesz megfelelő kezelése jóval több, mint csupán gyógyszer- és inzulinadagolás. Az interjúkötet a szexualitást kérdéskörét is körüljárja, melyhez dr. Takács Éva Judit szexuális medicina szakember fűz szakértői kommentárokat. „A szexualitás is az életminőség egyik meghatározó eleme, s mint ilyen egyre nagyobb figyelmet kell hogy kapjon az egészségügyi, ezen belül a diabetológiai ellátásban is.” – fogalmazott a szakértő a téma jelentősége kapcsán.

 Dr. Takács Éva Judit, Oriold Károly, Kovács Áron és dr. Körner Anna a diabétesz hazai arányát szemléltető infografikával. (Kép a cikk végén!)

Az S. O. S. Cukor! ügye mellé állt Kovács Áron, aki közeli kapcsolatban áll a cukorbetegséggel: 1-es típusú diabéteszét gyermekkorában diagnosztizálták. A műsorvezető meglepő őszinteséggel vallott saját tapasztalatairól, és elmondta: ahhoz, hogy jól menedzseljük a diabéteszt, elsőként el kell fogadnunk állapotunkat, melyhez óriási segítséget jelent a szülők támogatása. Kovács Áron kifejtette: bízik benne, hogy a könyv valódi mérföldkövet jelent majd a diabéteszről folytatott hazai diskurzusban.

 Kovács Áron kezében a könyvvel. A műsorvezető gyermekkora óta él együtt a diabétesszel.

A kötet fent említett közreműködő szakértői mellett megszólalt még Campos Mária, a kötet szerkesztője, Szegedi Károly, a könyv interjúinak készítője, valamint dr. Székely Vince, a Magyar Coaching-Pszichológiai Egyesület elnöke, aki elmondta: egyesületük az S. O. S. Cukor! megjelenéséhez kapcsolódva több alkalmas, ingyenes coaching programot indít a leggyorsabb, diabétesszel érintett jelentkezők számára. (Részletek az egyesület honlapján!)

Gondolta volna? A hozzátartozókkal és potenciális cukorbetegekkel együtt a diabétesz hazánk népességének közel egyharmadát érinti.

Hogyan fogadja el betegségét és önmagát egy cukorbeteg? Miként kezeli a diagnózist követő ijedtséget, félelmet és haragot? Milyen hatással van a diabétesz a kapcsolataira, és hogyan viszonyulnak állapotához a családtagjai? Megkapja-e a maximális támogatást környezetétől és orvosától? Miben akadályozza a betegség, és hogyan sikerül megküzdenie a mindennapokban felmerülő problémákkal? – Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ az S. O. S. Cukor! – Párbeszéd a diabéteszről című könyv, amely tizenkét interjút tartalmaz férfiakkal és nőkkel, fiatalokkal és idősebbekkel, akik mind kendőzetlenül vallanak örömeikről, szorongásaikról, nehézségeikről.

Vallomásaikból feltárulnak a diabétesz okozta gyakorlati problémák, a cukorbetegség érzelmi kihívásai és a lehetséges megküzdési stratégiák. A beszélgetések számos problémakört érintenek: a munka, a gyermekvállalás, a terhesség, a szexualitás kérdéseit, a diabétesz okozta napi problémákat, a sportolás, a diéta, az inzulinadagolás nehézségeit, valamint a cukorbetegség súlyos következményeit is. Az interjúalanyok csalódásaikról és sikerélményeikről egyaránt őszintén vallanak. A beszélgetésekkel párhuzamosan elismert szakemberek – diabetológus, dietetikus, pszichológus, sportorvos és jogász – kommentárjai segítik az olvasót megérteni és feldolgozni az adott interjúban elhangzottakat; minden kommentár mellett piktogram jelzi, hogy épp melyik szakértő van a segítségünkre. A könyv személyes hangvétele és őszinte problémafeltárása segít hatékonyabbá tenni az orvos-beteg kapcsolatot; együttműködésre sarkallja nemcsak a beteget, hanem a kezelésében részt vevő egyéb partnereket is. Az így létrejövő bizalmi kapcsolat támogatja a beteget a diabétesszel való együttélésben – ezt a célt szolgálja a kötet kommunikációs segédlete is.

Az S. O. S. Cukor! – Párbeszéd a diabéteszről című könyv a legtöbb könyvesboltban és online könyváruházban megvásárolható, valamint megrendelhető az alábbi linken:

http://hu.orioldbooks.com/2013/11/s-o-s-cukor.html